Tiszta szívemből kell elnézést kérnem tőletek. Nem minden idősebb korú gondolkodik úgy, ahogy azt sokan gondoljátok… Nyílt levél a felnövekvő nemzedéknek arról, mit hagyunk magunk után, és hogyan csinálhatnánk együtt másképp.
Kedves Fiatalok, felnövekvő nemzedék!
A „Létünkért” nevében szólítalak meg Benneteket!
A nevem JESTER.
Nem félelemből nem mutatkozom. Aki akar, megtalál, és nálam őszintébben és nyíltabban nem sok ember állt még így bárki elé – a történetem bárki elolvashatja. Azért nem az arcommal és a nevemmel jövök, mert nem a személyem a lényeg, hanem amit elmondok, és amit tiszta szívemből és meggyőződésből ajánlani fogok nektek.
Az előadásaimat sokszor így kezdtem: „Meg kell értenetek valamit. Most rám néztek, és abból, amit láttok, szeretnétek megítélni azt is, amit mondani fogok. Ne tegyétek. Lássatok túl rajtam, és arra figyeljetek, amit hallotok. És ne is csak az eszetekkel, mert az ész korlátokat épít, hanem a szívetekkel.” Ugyanezt kérem most tőletek is: valaminek az igazságát ne aszerint mérjétek, kinek a szájából halljátok, hanem aszerint, hogy mennyi igazság van benne. Ezt az ember nagyon jól érzi, ha odafigyel, és a szívével hallgat.
Hogy tudjátok, ki szól hozzátok: elvégeztem a nyolc általánost, van szakmám, de sosem voltam az iskolapadba való típus. Mégis nagyon sok előadást tartottam – óvodákban, iskolákban, nyugdíjasklubokban, cégeknél, és egyetemen is, ahol a dékán több órát is rám bízott, az aulában, nagy hallgatóság előtt. Erről visszajelzések, támogatói nyilatkozatok és újságcikkek is tanúskodnak.
Ha eddig mégsem hallottatok rólam, annak oka van. Húszéves alapítványi munkám nem kapott igazán teret a médiában – nem azért, mert ne lett volna értéke, hanem mert érdekeket sértett. A mai rendszerben, a globális élelmiszergyártástól a gyógyszeriparig, nem az az elv dönt, hogy élni és élni hagyni, hanem az, hogy oszd meg és uralkodj. Most, a Létünkérten keresztül, végre közvetlenül szólhatok hozzátok.
Elnézések sorozatával kell kezdenem hozzátok szóló nyílt levelemet. Nem ítélkezem senki felett, és tudom, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal.
Tiszta szívemből kell elnézést kérnem tőletek.
Nem minden idősebb korú gondolkodik úgy, ahogy azt sokan gondoljátok. Sokan közülünk látják és érzik, mit hagyunk magunk után: egyre forróbb nyarakat, szennyezett vizeket, kimerülő földet és szeméthegyeket. Egy egész életen át azt hallottuk, hogy a több a jobb: több holmi, több utazás, több fogyasztás. Sokan elhitték, és gondolkodás nélkül élték fel azt, ami a tiétek is.
Én magam soha nem így éltem. Nem voltak nagy vágyaim, ma is lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek a szobából, és eddig is mindent megtettem, hogy a természetet ne romboljuk, és maradjon nektek valami. Mégsem tudom azt mondani, hogy engem ez nem érint. Ennek a nemzedéknek a tagja vagyok, és felelősnek érzem magam azért is, amit nem sikerült megakadályoznom. Ezért kérek tőletek bocsánatot – és nem szép szavakkal szeretném jóvátenni, hanem azzal, hogy a hátralévő időmet arra fordítom, hogy ezen változtassunk.
Ehhez egy dolgot nagyon a szívetekre szeretnék kötni. Az iskolában nemcsak tudást kaptok, hanem egy szemléletet is: az alá- és fölérendelést. Sok egyetemen szinte eleve azt sugallják, hogy azért vagytok ott, hogy később másokat irányítsatok. Ez nem igaz, csak elhitették velünk – és aki ezt a mellényt felveszi, könnyen elhiteti azokkal is, akiknek kevesebb iskolájuk van, hogy ők kevésbé okosak. Ez a szemlélet vezetett oda, ahol most tartunk, ezért ezzel szakítanotok kell.
Amit a tanár tanít, azt fogadjátok tisztelettel, de kezeljétek fenntartással. Nem azért, mert rossz, hanem mert nem az egyetlen igazság és nem az egyetlen járható út. A tudás okosabbá tehet, de korlátokat is épít: aki elégszer hallja, hogy valami lehetetlen, egy idő után már nem is próbálja meg. Pedig nincs lehetetlen. Én is a saját gondolataimra támaszkodom, és abban hiszek, amit magam megértettem – Az Út című írásomban erről bővebben is olvashattok.
Mert a jövő nem rejtély. Ahogy a jelen a múlt következménye, úgy a jövő a jelen következménye lesz. Amit eddig létrehoztunk, az nem hiba volt: létrejött valami. A kérdés az, hogyan állunk hozzá, és mit gondolunk róla ma – ez határozza meg a holnapot. Ha erőszakkal, kapzsisággal vagy közönnyel fordulunk felé, a jövő is ilyen lesz. Ha tisztelettel, igazmondással és gondoskodással, akkor a jövő is ilyen lesz.
Nem azt kérem, hogy ti hozzátok rendbe helyettünk. Azt kérem, hogy csináljuk együtt. Nekünk megvan a tapasztalat, a türelem, sokszor a föld és a szerszám is. Nektek megvan a lendület, a tudás, az új eszközök ismerete, és egy tiszta szem, amely még nem szokta meg, hogy „ez mindig is így volt”.
Ezért építjük a Létünkértet: egy új gazdaságpolitikai modellt, amely bizalomra és igazmondásra épül. Benne a környéken megtermelt érték helyben marad, mindenki megkapja, ami a munkájáért jár, és amire a fennmaradásunkhoz szükség van – az ellátás, az egészség, a betegellátás, az oktatás –, az nem lehet senki nyereségének tárgya. Ehhez saját elszámolási egységünk is van, a kredit, és megfogalmaztunk egy új alkotmánytervezetet is. Hogy mindez miért fontos, azt az igaz történetek mutatják meg a legjobban.
A Tanakodón pedig közösen döntenénk. Ott nem egymásra szavazunk, hanem a válaszokra: arra, mi lenne a legjobb megoldás egy kérdésre. Itt a ti hangotok ugyanannyit ér, mint bárki másé.
Mit tehettek most?
- Nézzetek körül a Létünkérten, és mondjátok el, mit látnátok másképp – minden oldal tetején ott a hibabejelentő. Az új szemnek most van a legnagyobb értéke.
- Ha értetek valamihez – informatika, videó, rajz, kertészkedés, szervezés –, írjátok be a „Mihez értek?” részbe. Rengeteg feladat vár olyanra, aki jobban ért hozzá, mint mi.
- Ha diákönkormányzatban, ifjúsági szervezetben vagy baráti társaságban vagytok, vigyétek közétek a gondolatot. Beszélgessetek róla, vitatkozzatok rajta.
- Kérdezzetek bátran a Tanakodón, és szavazzatok a válaszokra.
- Nézzetek bele a videóinkba, és ha egyetértetek, osszátok meg.
Nem tökéletes, amit építünk, és sok hibát fogunk még elkövetni. De inkább hibázzunk úgy, hogy közben elindulunk, mint hogy tökéletesen álljunk egy helyben. Nektek nem egy kész világot szeretnénk átadni, hanem egy jobb irányt és egy közös munkát, amelyben ti is alakíthattok.
Kérdeznél, vagy más a véleményed? Gyere a Tanakodóra, ahol a válaszokra szavazunk, nem egymásra.
Köszönöm, hogy elolvastátok. Unokáink és minden utódunk jövőjéért, és a tiétekért.
Tisztelettel, a Létünkért nevében:
JESTER (csak1bolond)