Anyák ölik gyermekeiket, anélkül, hogy tudnának róla. Súlyos mondat, mi? Pedig nem is én mondtam! Ferencsik Pista bácsi fogalmazott így. Valójában ezt mondta: „Anyák ölik meg gyermekeiket és szeretteiket azzal, amivel etetik őket…”Lehet hőbörögni, de az öregnek igaza volt!
Anyák ölik gyermekeiket, anélkül, hogy tudnának róla.
Súlyos mondat, mi? Pedig nem is én mondtam! Ferencsik Pista bácsi fogalmazott így. Valójában ezt mondta: „Anyák ölik meg gyermekeiket és szeretteiket azzal, amivel etetik őket…”
Lehet hőbörögni, de az öregnek igaza volt! Szókimondásával talán még rajtam is túltett. Nem szépítette a dolgokat. A közvetlensége, és a társadalmi normákat figyelmen kívül hagyó modora – inkább rendhagyó stílusa – meglepő volt. Sokszor hívtam le Kaposvárra rendezvényekre, hogy előadásokat tartson a betegség és a táplálkozás kapcsolatáról.
Egy alkalommal a munkahelyemre szerveztem egy íriszdiagnosztikai szűrővizsgálatot, a Volán orvosi rendelőjébe. Jöttek is szép számmal az irodisták, a megfelelő szkepticizmussal. „Mi az, hogy valaki belenéz a szemükbe és megmondja, mi a bajuk? Ez nevetséges” – gondolták, de a kíváncsiság hozta őket. Hát, volt meglepetés bőven! Aki tudta, mi a baja, mert már diagnosztizálták, annak lesett az álla, amikor az öreg a szeméből egy perc alatt megmondta. Akinek még nem volt feltárva a betegsége, de az öreg látta, hogy mi alakul ki, megmosolyogta. De hadd mondjak valamit: az öreg diagnózisai kivétel nélkül beváltak! Ahogy a doktornő is mondta évekkel később: „Tudod, Győző, a Pista bácsi semmit nem tévedett. Mindenki abba a betegségbe került, amire Pista bácsi figyelmeztette őket. Sokan már meg is haltak…”
Volt, aki kinevetett, mert akkor még csak sejtburjánzás indult meg, de fájdalom híján betegség-tudat sem volt. Ez a kollégám öt év múlva leszázalékolt lett a gyomrával. Esténként buszvezetőket szállított haza. Egyik éjjel, amikor engem tett ki utoljára, odaszólt: „Győző, régóta szerettem volna bocsánatot kérni, amiért kinevettelek és lejárattam az öreget. Pontosan az a bajom, amit ő akkor mondott.” Nem volt mit megbocsátanom, mert harag sem volt bennem.
Való igaz, hogy sokszor voltam gúny tárgya a kollégáim között, de ahogy az ismerős hang egyszer mondta: „Ma gúnyt űznek belőled, holnap a segítségedet kérik.” Igaza lett!
Térjünk vissza az íriszvizsgálatra. Pista bácsi így beszélt: egy magas beosztású, dekoratív hölgy ült le elé mosolyogva, tele szkepticizmussal, egészen addig, amíg Pista bácsi így nem szólt: „Látom, izzad a lábad.
Büdös is!” A hölgy arca vörösre váltott, mentegetőzni kezdett. Az öreg rámutatott, hogy a tejtermékek okozzák a bajt, és hozzátette: „Az rohad benned, és válik olyan büdössé, hogy még te sem tudod elviselni!” A magabiztos hölgy szégyenében elsüllyedt, én meg csak a homlokom fogtam.
Szerettem Pista bácsit. Sok embernek adta vissza az életét, aki képes volt megcsinálni a kúráit és követni az étrendjét. Az orvostudomány három halálos betegséget diagnosztizált nála, de még évtizedekig tanított. A betegség és táplálkozás kapcsolatát ismerjük, de mára szinte mindenhol száműzték.
Pista bácsi mondta: „Anyák gyermekeik gyilkosai, anélkül, hogy tudnának róla.”
Ne sértődjetek meg! A törvény nem tudása nem mentesít! Ez igaz a természeti törvényekre is. Az elszomorító az, hogy ezeket a dolgokat eltitkolják előletek. Egy magamfajta csak nehezen tud eljutni hozzátok, hogy segítsen.
Mindig van kiút! Nem mások lerombolására kell fordítani az energiát, hanem egy új célra.
Jester